Bodzsár Sára írása

A szükség nagy úr, mondták őseink. 
Valamikor önálló életem kezdetén ismerkedtem meg a varrással, meg egy öreg varrógéppel.

Akkor még azzal a szándékkal, hogy ne kelljen a nadrág felvarrásért, szakadásért máshoz rohanni. Mikor a 3 éves fiam karácsonykor pont olyan rókát szeretett volna, mint az unokatestvérének van, nem volt mit tenni. Nekiálltam piros anyagot keresni....sosem felejtem el azt a darab krepp anyagot, amiből 3-4 óra megfeszített munka után a róka végül elkészült.  

A varrógép mellett  álldogáló, minden mozdulatot leső csemetém határtalan örömét látva éreztem, alkotni jó. Belevarrni abba az anyagdarabba a világ összes szeretetét, valami csodás érzés.

Az évek folyamán kipróbáltam hímzést, kötést, de mindig a varrásnál kötöttem ki.

Teltek tovább az évek, a gyerekek felnőttek.... Felszabadult sok időm és megérkezett a nagy szerelem: a Farmer.

Mivel felénk mindig "vékony a jég", azért jellemzően inkább a használt anyaghoz nyúltam, vagy ahogy én mondom: csóróból környezetvédő lettem.

Jöttek a táskák, a tárolók, kisebb szőnyegek és társaik.A varrás kikapcsol, lenyugtat, felejteti velem minden bánatom.

A legnagyobb öröm, mikor az unokáknak varrogat a nagyi, abba tényleg szívét, lelkét teszi az ember.

IGEN, EZÉRT ÉRDEMES! 

​.
​Tetszett a történet? Itt alul írhatsz róla véleményt, kérdezhetsz az alkotótól!
​