Patonai Gabriella írása

„Belegondolni abba, hogy ismeretlen család karácsonyfáján fog lógni a díszem? Ez az érzés hihetetlen!„

Alkotni öröm, mondják sokan. De amíg nem próbálod ki magad, addig ez csak frázis lesz, semmi több. Viszont ha egyszer rákapsz az ízére, utána már, ha olykor nehezen is szánod rá magad, de egy olyan hobbid lesz, ami a hétköznapok szürkeségébe megannyi színt visz.

Sokféleképpen lehet alkotni. Én személy szerint mindig szerettem díszeket készíteni, praktikus háztartási dolgokat kitalálni (pl. milyen legyen a fűszertartó, hogy akasszunk fel dolgokat a kamrába, mivel díszítsük a lakást évszaknak megfelelően), ugyanakkor írni is nagyon szeretek verseket, meséket, hosszabb-rövidebb történeteket, amik olykor a novella határát súrolják. Jó dolog ilyet adni is. Egy-egy versnek nagyon tud örülni egy ifjú pár az esküvőn, a férjed a szülinapján, a legjobb barátnőd a névnapján… sorolhatnám.

Jelenleg karácsonyi díszek gyártásába kezdtem, a Meska honlapján szeretném őket árulni. Egyediek, szeretettel készültek, remélem, majd lesz rá kereslet. Persze maga a díszgyártás is egyfajta kikapcsolódás, és belegondolni abba, hogy van rá esély, hogy az egyikük egy, még ismeretlen család karácsonyfáján fog lógni: ez az érzés hihetetlen. Az egyik legnehezebb dolog számomra időt szakítani minderre. Viszont, ha egyszer sikerül, akkor képes vagyok több órát egy helyben ülni és alkotni, bármennyire egészségtelen is. Aztán, amikor már úgy érzem, eléggé elültem magam, és végignézem, mit alkottam, akkor a rászánt idő eltörpül mindemellett: jó érzés látni, hogy a két kezemmel készítettem valamit, és jó, hogy a hétköznapi gondokat az ember el tudja felejteni erre az időre. Ilyenkor a legnagyobb probléma maximum az, hogy nem találok megfelelő formájú tobozt, vagy hogy összeragasztottam két ujjamat…

  Írni pedig akkor szoktam, amikor épp van ihletem. Van, hogy hónapokig semmit. Aztán valami elkap, és írok egy verset a legutóbbi élményemről, aztán esetleg egy másik egy jeles alkalomra… eléggé kiszámíthatatlan vagyok ezen a téren. Főleg azért, mert ha egyszer belekezdek egy versbe, megírom öt perc alatt, mert jön. De ha nem jön, akkor ülhetek felette fél órát is, nem születnek a rímek.

Röviden ennyi tehát az alkotás öröméről, mikéntjéről. Ha egy mondatban jellemezni kellene engem: ha rászánom magam, a sok-sok félretett, más számára kacatnak tűnő dologból tudok olyan dolgokat alkotni, amiről aztán senki meg nem mondaná, hogy abból az adott dologból van, és sok-sok szóból tudok olyan verset írni, amit a hétköznap embere is ért, és jó szívvel fogad.

Írd meg te is a saját történetedet, küldd be, és nyerj egy kreatív ajándékcsomagot!

RÉSZLETEK ITT

Tetszett a történet? Itt alul írhatsz róla véleményt, kérdezhetsz az alkotótól!