Szemők Kriszta írása

Oly annyira szerves része lényemnek az alkotás, hogy el se tudnám képzelni magamat nélküle. Hol bőrtárgyak születnek kezem közt, hol horgolok, varrok, gyöngyözök, gravírozok, festek, esetleg valami csuda fini süteményt készítek. A lényeg, hogy két kezem közt szülessék valami új, valami örömet hozó.

Nincs is annál fantasztikusabb, mint gyötrődni ihlet-vesztetten napokon keresztül, majd a semmiből egyszer csak bevillan a megoldás, a forma, a kép és a szív elkezd zakatolni, az arc kipirul és mindegy hány az óra Vekker Úr, neki KELL állni, el kell kezdeni, sőt be is kell fejezni. Csodálatos érzés!

De van, ami ennél is csodálatosabb: Tanítani!

Megtanítani másokat az alkotás örömére. Nézni, hogy az ügyetlen kis kezek hogyan vállnak egyre gyakorlottabbakká, hogy nő az önbizalom, az önértékelés egy-egy tetszetős tárgy sikeres elkészítése közben, után. Nézni mások arcán a boldogságot és tudni, olyat adtá,l amit csak tőled kaphatott meg. Odafordultál hozzá, figyeltél rá, magyaráztál neki és a tudásod átadásával többé varázsoltad. Megtanítottad hogyan hozzon létre valamit, amiben az ő lelke is benne van, amivel ő maga is örömet okozhat másoknak. 

Ferike első napja a bőrösműhelyben